Szellemet a palackból…

Az egyik ok, amiért pályaválasztáskor a szociológia irányába fordultam az volt, hogy össze tudjam rakni magamban ennek az életnek nevezett, néha túlontúl fájdalmas játéknak a kirakós darabjait. Kerestem a „miérteket” és azt hittem, ebben segít majd a szociológia. Tény, hogy nagyon sokat megtanultam az egyetemen a társadalom kollektív működésmódjáról, hierarchikus és strukturális szerveződéséről, a mögöttes folyamatok organikus és mesterséges marionett szálairól. Azt éreztem azonban végig, hogy nem jutok elég mélyre a különböző elméletek és gyakorlatok tanulmányozásával. Nem kaptam meg a válaszokat és egy idő után úgy éreztem magam, mint a szárazföldön pattogó hal, aki kétségbeesve keresi a mélység vizei felé vezető átjárót a földben. Aztán később, ahogy hónapról hónapra egyre többet értettem meg és illesztettem be saját világképembe az integrál szemléletből, úgy éreztem, nem egy átjárót, de magát a tengert találtam meg.

 

Folytatás →

A negatív automatikus gondolatok és a helyzetek értelmezése

A kognitív modell feltételezi, hogy az újszülött olyan képességekkel születik, melyek révén képes arra, hogy az őt ért élményeket aktívan feldolgozza. A személy fejlődése során a társas környezettel történő kapcsolatok és interakciók során szerez tapasztalatokat, és ezek alapján alakítja ki viszonyulásait önmagához, másokhoz és a világhoz.

 

Ezek a viszonyulások, az egyes helyzetek személyes értelmezései alkotják a kognitív struktúrát. A kognitív struktúra hierarchikus, és szintjei eltérnek egymástól stabilitásukban és a tudatosság számára való hozzáférhetőségükben. A kognitív struktúra mindig befolyásolja az egyes helyzetek értelmezését.

Folytatás →

Amikor válaszúthoz érsz

 

Amikor válaszúthoz érkezünk, megállunk egy pillanatra mérlegelni, hogy jövőbeni választásaink milyen lehetséges haszonnal vagy veszteséggel kecsegtetnek. Szeretnénk, ha a befektetett időt és energiát sikeres végeredmény koronázná. Ez teljesen logikus, ki akarna fölöslegesen megerőltető munkát végezni, ha nem kap érte semmit cserébe? Az önismeret útja azonban nem ennyire kiszámítható. A végeredmény nem garantált olyan módon, ahogy itt és most azt elképzeljük. Persze az út elején még lehetnek olyan képzeteink, hogy minden jó lesz, ha a szabályok szerint játszunk és sok önismereti foglalkozáson részt veszünk. Az önismeret útja azonban nem a szabályokról, sokkal inkább azok felrúgásáról szól. Nem törvénytelen cselekedeteket kell ez alatt érteni, hanem azoknak a már lejárt szavatosságú belső szabályoknak az elengedését, amelyekkel egész életünkben önmagunkat hátráltattuk. Hogy a régi minták ilyen formán való elengedése és az új, saját bensőkből fakadó szabályok követése milyen módon hat jövőbeni önmagunkra, céljainkra, haszon és veszteség kvótáinkra, az teljességgel kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, hogy annak elengedése, átformálása, amit most megkérdőjelezhetetlenül hiszek magamról, hogyan hat majd rám és viselkedésemre a jövőben.

Folytatás →

Találkozz a benned élő sámánnal!

Sokan sokféle problémával keresünk fel különböző gyógyítókat és orvosokat. Van bennünk egy társadalmilag elfogadott elvárás arról, hogy valaki vagy valami, egy külső személy, egy új csodagyógyszer majd megoldja a problémáinkat. Amikor ez az út zsákutcába vezet – mert valljuk be, ilyen is előfordul –, akkor sokszor értetlenül és elkeseredve állunk a bajban, mondván: nincs segítség. De mi van akkor, ha nincs is szükségünk külső segítségre? Mi van akkor, ha minden, ami a gyógyulásunkhoz és boldogságunkhoz kell, közvetlenül elérhető önmagunkból?

Ha kitekintünk egy kicsit a rációra épített nyugati világfelfogásból és egy pillanatra el merjük engedni a tudomány mindenhatóságába vetett hitünk korlátait, észrevehetjük, hogy vannak olyan társadalmak a Földön, ahol nem használják a nyugati civilizáció tudományos termékeit, mégis képesek meggyógyulni a legkülönbözőbb testi és lelki betegségekből. Vajon, hogy csinálják?

 

Folytatás →

Az Élet, amit már élhetek: utam az Integrál Akadémián

Bár sokáig nem tudtam róla, de mindig is két világban éltem. Amikor megszületett bennem a döntés, hogy beiratkozok az Integrál Akadémiára, már nagyon erősen jelen volt ez a kettősség az életemben. A fizikai testem egyre inkább felmondta a szolgálatot, a spirituális dimenzió pedig állandó részévé vált a mindennapjaimnak. Nem voltak azonban még megfelelő eszközeim hidat képezni a kettő között. Tulajdonképpen nem is tudtam arról, hogy ez lehetséges, arról pedig végképp nem, hogy az emberi fejlődés kulcsa a bennünk levő világok integrálásában rejlik.

 

Folytatás →

A mini-szatori élménye

 

A gestalt terápiát Fritz Perls alkotta meg a hatvanas-hetvenes években, a humanisztikus pszichológia és mozgalom légkörében és helyszínén (USA), miután a náci Németországban felnőve, és onnan az Amerikai Egyesült Államokba emigrálva pszichoanalitikusan képzett pszichoterapeuta lett, s jó néhány évtizedig így dolgozott.

Perls gestalt módszerének a lényege, hogy az ember figyelmét erősen, tisztán, kontúrosan az itt- és-mostba hozza. Például miközben egy csoporttag elkezd mesélni egy nem-itt-és-most témájú problémájáról “a férjemmel való konfliktusom először akkor mutatkozott meg, amikor…”, akkor Perls hirtelen belekérdez: “Miközben ezt mondod, észre tudod venni a hangod minőségét? Hallod, hogy félelem van benne?”… és “A jobb lábad, ami csábítóan ringatja magát, közben az mit mond? Mit mondana, ha tudna beszélni?” Mindez arra kényszeríti az embereket, hogy kiessenek abból a megszokott üzemmódból, ahogy panaszkodnak a múltjukról, és ahogy próbálják elvarázsolni és kontroll alá vonni azt, akinek éppen panaszkodnak. Folytatás →

Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának …

 

„ Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.”
– William Blake: Menny és Pokol házassága, Szenczi Miklós fordítása

Az 1940-es években Albert Hofmann, svájci biokémikus, laboráns, a Sandoz gyógyszercég munkatársa, becsületes polgár, a munkájából hazafelé biciklizve erős transzállapotot élt át. Nem tudta, hogy mi történik, s miért, csak azt érezte, hogy szétolvad a tér, és hullámzik minden, elveszett az időérzéke, s megszűnt az identitásérzéke, az egoja, s valamiféle egységbe kerül a világgal. Úgy hat óra múlva, mikor a hatás leszállóba ment át, rájött, hogy valami kémiai szer miatt lehetett mindez, valamit beszippanthatott a laborban. Másnap visszament, s megtalálta azt az anyagot, melyet az anyarozs növényből szintetizált ki. Elnevezte kémiai szerkezetéről „lizergsav-dietilamid”-nak, rövidítve LSD-nek. Folytatás →

Alapvető jóság és egészség lakik mindannyiunkban

 

A humanisztikus pszichológia 1961-ben jött létre formálisan. Az irányzat kialakulása Abraham Maslow és Carl Rogers nevéhez kötődik, akik e terület ősatyjai. Rogers volt a gyakorlat embere, Maslow volt a tudós. Maslow több könyvet írt arról, hogy milyen is a kiteljesedett ember, pontokba szedte az önmegvalósított ember jellemzőit. Rogers pedig a gyakorlatban valósította meg a humanisztikus hozzáállást. A humanisztikus pszichológia a magasabb emberi jelenségekkel foglalkozik, mint az öntudat, önmegvalósítás, egészséges lét, remény, szeretet, kreativitás, létezés, a valamivé válás, az egyéniség, a dolgokban értelmet látni, s annak megértése, mit jelent embernek lenni.

Folytatás →

Az analitikus pszichológia

 

„Az analitikus pszichológia Carl Gustav Jung (1875-1961), svájci pszichiáter és pszichoterapeuta nevéhez kötődő mélylélektani pszichoterápiás irányzat, amely hangsúlyozza a tudattalan pszichés folyamatok meghatározó szerepét a pszichés egyensúly megőrzésében, illetve helyreállításában. Eredetét tekintve a freudi pszichoanalízis talaján fejlődött ki, de Jung Freuddal való szakítása után azonban hamarosan önálló pszichoterápiás iskolává vált.” Személyiségmodelljében a személyes tudattalan freudi értelmezését és alkalmazott szimbólumrendszerét kiszélesítette. Bevezetette a kollektív tudattalan, és az archetípusok fogalmát, kidolgozta komplexuselméletét. Folytatás →

Az anyag és a szellem kapcsolata: A TEREMTÉS

Az anyag

Az új fizikai elképzelések szerint az anyag a vákuum terméke. Ez olyan látványként képzelhető el, mint egy hatalmas tengerfelszín, amelyen az apró fodrozódások még nem tudnak hullámtarajokat kiemelni, de a nagyobbak már igen. Ezek a hullámkúpok a valódi részecskék, amelyek a létezésük csúcsán meggörbítik a teret, majd visszazuhannak a kvantumvákuumba. Ekkor leadják többletenergiájukat, amellyel a kiemelkedésre képesek voltak, ám éppen ez az energia gerjeszt egy újabb valódi részecskét. A valódi részecskék viszonylag állandó, hosszú életű gerjesztései a vákuumnak. Ez nem azt jelenti, hogy ezeken a helyeken a vákuumhullám tovább fennmarad, inkább azt, hogy itt gyakrabban történik gerjesztés, a térgörbület nagyjából állandósul, és a fluktuációk csomóit a visszahulláskor keletkező energia nem veri szét. Folytatás →