Hivatásomba léptem – biztos lábakon

Az Integrál Akadémia ötödik évfolyamát jártam végig, 2010-2013 között. A 2010 előtti életemet is bizonyos integráltság jellemezte, ugyanis mindig „két agyféltekés” voltam. A reál és a humán tárgyakat is kedveltem. Gépészmérnök lettem, és életérzés verseket is írtam. Egy ötéves kurzuson szereztem jártasságot asztrológusként, ahol egy évet NLP-t is tanultam. Ez volt az első „papír”, ami feljogosított, hogy valakivel leülhessek személyes témáiról beszélgetni.
Rendszerszemléletű, hálózatban gondolkodó mérnökként, majd másfél év angol nyelvterületen is gazdagított tapasztalattal, és két több hónap hosszú indiai utazással a hátam mögött az iskola alapítójával, Bencével egy transzlégzésen találkoztam, majd az első FLOW csoportján is részt vettem. Folytatás →

A pszichológia védelmében

Szellemi tanítóm azt mondja, hogy ne foglalkozzak az érzelmeimmel, a félelmemmel, a fájdalmammal. Az érzelmek állandóan változnak, múlandóak, s ha sok figyelmet szentelek nekik, akkor azok csak erősödnek, és maguk alá gyűrnek. Igen, ismerem azt, mikor nagyon belemerülök pl. a szomorúságomba. Akkor semmi mást nem látok meg, csak a szomorú dolgokat.
Ezt érzékelteti a tanmese is a jó és a gonosz farkasról, amelyek bennünk küzdenek. Az nyer, amelyiket tápláljuk.

A másik oldalon viszont azt is megtapasztaltam, hogy az érzelmek megélésével gyógyul a lelkem. Például egy jó síráskor, nyom valami, s mikor elindulnak a könnyek és átadom magam a sírásnak, akkor utána valahogy könnyebb. Terápiában is az érzelmekre figyelünk és tapasztaltam, hogy egy-egy erőteljes élmény újbóli átélése után megkönnyebbül a lelkem. Szerintem igenis fontosak az érzelmek, hozzánk tartoznak, nem lehet letagadni őket.

Most akkor mit csináljak? Megéljem az érzelmeimet vagy ne? Ha megélem, akkor ragaszkodom hozzájuk és ezáltal csak erősítem őket? És ha nem élem meg őket, akkor nem csak letagadom őket? Folytatás →

Pszichodráma és Gestalt terápia

Milyen lenne, ha az életedre ránézhetnél úgy, mint egy színházi előadásra? Ha egyszerre lehetnél a rendező, a színész és a néző is? Jacob Levy Moreno megteremtette ennek a lehetőségét a pszichodráma által. És milyen lenne szóra bírni a még magad előtt is elrejtett én-részeidet? Mi az, ami igazán fontos számodra, ami kiemelkedik a háttérből? A Gestalt terápia pontosan ezt segít meglátni. Folytatás →

Családterápia és családállítás

Az idei utolsó áprilisi hétvégét az egyéb pszichoterápiás módszerek megismerésével töltöttük. Megismerkedtünk a családterápiával, a családállítással, a pszichodrámával és a Gestalt terápiával. Ebben az első részben a családterápiát és a hellinger-féle családállítást foglaltam össze röviden. Folytatás →

Mit ad a kliens?

Kezdő vagyok a segítői szakmában. 2013-ban végeztem az Akadémián és abban az évben kezdtem segítőként munkálkodni. Ha őszinte vagyok, az első kliensemnél még fölényes hozzáállásom volt, persze nem mutattam nyíltan, de valami ilyesmiket gondoltam: “Tanultam pszichológiát, fogom tudni, hogy mi segít neki. Biztosan azt várja tőlem, hogy megmondjam, hogy mit csináljon.”
Pár ülés után kezdtem sejteni, hogy ez nem teljesen így megy. A megoldandó problémahalmaz mögött kezdtem meglátni az embert és megértettem, hogy ebben a szakmában a legfontosabb az, hogy nyitott legyek a másik emberre és úgy fogadjam el őt, ahogyan van. Ne akarjam megváltoztatni. Folytatás →

Humanisztikus, transzperszonális és integrál pszichológia

A hétvégén újabb fő pszichológiai irányzatokat néztünk meg közelebbről. Ez volt az első alkalom, hogy már nem a Ménesi úton voltunk, nem a harmadik emeletről csodáltuk a kilátást Pestre, hanem a Közgáz épületével ismerkedtünk, a Duna másik oldalán. Ismét Böbe (Vizinger Erzsébet) adott elő nekünk és ezúttal a humanisztikus, a transzperszonális és az integrál pszichológia kerültek terítékre. Már a neveikben is benne van minden, amit ezek az irányzatok képviselnek: a humanisztikus pszichológia emberközpontú (nem betegből akar normális embert faragni, hanem a normálisból kiteljesedettet), a transzperszonális azt jelenti: a “személyesen túl”, tehát ez az irányzat nyitott az egón túli tartományokra is és végül az integrál pszichológia integrál, egyesít. Folytatás →

A böjt és az önismeret

Böjtölök. A tervezett 3 hétből a 8. napon tartok. Túl vagyok a tervem szerinti legnehezebb részen: 5 nap léböjtön a belek tisztításával és a híres nevezetes drasztikus májtisztításon. Megkönnyebbültem és mély öröm jár át. Örülök, hogy nekivágtam. Örülök, hogy megcsináltam ezt a hetet, örülök a tisztulásomnak, az új életerőmnek, magamnak, örülök az életnek. Most pozitívan nézek a jövőmbe, tele bizalommal és erős hittel, hogy képes vagyok egy olyan életet élni, amiben boldog vagyok. Folytatás →

Fehér tulipános nyílt nap 2015

Amikor két évvel ezelőtt elmentem az Integrál Akadémia nyílt napjára, hogy megnézzem közelebbről mi is ez az iskola valójában, álmomban sem gondoltam volna, hogy pár évvel később már a “másik oldalon” leszek. Tisztán emlékszem Palira, a könyvárusra és arra, hogy bármelyik könyvről kérdezték őt, ami az asztalán volt kirakva, mindegyikhez tudott valamit mondani és úgy általában nagyon barátságos volt. Emlékszem arra, hogy Gánti Bence online vett részt az eseményen, mert éppen Amerikában volt és emlékszem Harkai Szilvi hosszú fekete hajára is. És emlékszem arra a lányra is, aki a kis csoportunk vezetője volt, és aki egy rövid beszélgetést generált közöttünk. Az idei első nyílt napon én is ilyen lány voltam 🙂 Folytatás →

Freud kanapéja

Újabb téveszmék hullottak le rólam ezen a hétvégén és új ismeretek épültek be helyettük. A szombati napot Schmelowsky Ágostonnal töltöttük, aki a pszichoanalízis világába vezetett be minket, ugyanis ő a tanítás mellett pszichoanalitikus irányultságú klinikai szakpszichológus is. Viccesen az elején megjegyezte, hogy ha egy laikus meghall bármilyen “pszi”-vel kezdődő szót, akkor azonnal beugrik neki Freud és a kanapéja. Úgy látszik Freud valamiféle védjegye az egész pszichológiai csomagnak. Én sem differenciáltam túlságosan az egyes irányzatok között, de a hétvége után egy kicsit részletesebb és színesebb képet kaptam. Folytatás →

A sötétség a fény hiánya

Azt mondják, hogy a sötétség a fény hiánya – hallottam ezt fizikusoktól, állítják, hogy a sötétséget nem tudják mérni, a fényt viszont igen. Ezt el is tudom képzelni, pl különböző izzók különböző erősségű fényt adnak. Ezzel szemben a sötétség megfoghatatlan, és amint egy sötét szobában fényt gyújtunk, a sötétség eltűnik.
‘A sötétség a fény hiánya’ állítást hallottam lelki vontakozásban is, ahol előszőr nem teljesen tudtam, hogy ezt hogyan lehet értelmezni. Folytatás →